Ilyet nyilatkozik a szóvivő (forrás: www.mno.hu/portal/723075 ):
"A nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozatnak ott van a helye, ahol az emberek járnak"
Teljesen igaza van, csak azt remélem, hogy ott, "ahol az emberek járnak" megfelelően puha papírra lesz nyomtatva a szöveg, hogy használni is lehessen - rendeltetésének megfelelően.
Múlt héten voltunk Metallica koncerten. Érdekes élmény volt - sok nosztalgiával, némi bosszankodással, de összességében pozitív összképpel. Újfent meg kellett állapítsam, hogy a k..va nagy sportaréna légköre nem alkalmas arra, hogy kitombolja magát az ember, így ez az élmény természetesen egész más, mint egy a38-zúzás, ettől azonban az előadás nem rossz vagy felejthető.
Egyébként meg a Metallica olyan, amit látni kell legalább egyszer az életben.
A héten szinte semmit nem csináltam - legalábbis az eredetileg tervezetthez képest. Csináltam viszont egyebeket: kavicshordás és -terítés, ásás, földhordás, lonc kivágás, gyepszellőztetés, festés, ablakmosás. Bár súlyzó egyáltalán nem volt a kezemben kedd óta, mégis mindkét könyököm fáj, plusz mindkét kezem kérgesedik-bütykösödik. Jó hír viszont, hogy nem híztam semmit (tegnap 85.1-et mutatott a mérleg).
Hátravan még némi festés, ablakmosás, ásás, téglahordás, kavicshordás. De mindenből már csak az "apraja".
Kezd hosszúra nyúlni a súlyzós edzések ideje, kicsit variálok a programon, hátha.
A lényeg: a kardiót összeteszem a hasazással, a többi erősítő edzés pedig önállóan marad.
A heti terv így:
hétfő - kardio + has
kedd - súlyzós
szerda - pihenőnap
csütörtök - súlyzós
péntek - kardio + has
szombat - súlyzós
vasárnap - kardio + has
A mérleg mutatója továbbra is 85-87 között mozog.
A napi energia-bevital is 1500 kcal környékén van, a súlyzós edzések napján kicsit több, a kardiósakon kicsit kevesebb, bár ez utóbbi sajna egyre kevésbé igaz.
upd 2010.03.29 - ez nagyon nem jött be :) visszatértem a súlyzó+has - kardio váltóhoz, heti 1, ill. 2 pihenőnappal. Be kell lássam, hosszabb távon nem megy pihenés nélkül. Nem mintha ezt korábban nem sejtettem volna, de most el kell ismerjem, heti 2 nap kell, ha a többin rendesen tolom.
A mostani terv:
hétfő - kardio
kedd - súlyzó
szerda - pihenő
csütörtök - súlyzó
péntek - pihenő
szombat - kardio
vasárnap - súlyzó
(esetleg szombat - vasárnap csere vagy vasárnap pihi és pénteken kardio. Ennyi módosítás még belefér)
Egyebekben a helyzet változatlan - tömeg: 85-87 kg / napi energiabevitel: ~1.500 kcal
Miután az elmúlt fél évben bő 15 (update: 20) kilót leadtam (ami még az induló cca 106 kg-hoz képest is durván 20%), és érzésem szerint kezd értelmetlenné válni a koplalás, most elhatároztam, hogy megkísérlem megtalálni az energiabevitel- és felhasználás egyensúlyát.
Az elmúlt két hónapban oda jutottam, hogy a napi energiabevitelem 600-800 kcal-ra esett, miközben szép lassan elkezdtem erősíteni. Eddig heti 5 alkalommal edzettem 4-5 izomcsoportot. Mostmár kicsit rendezettebben próbálom meg a számomra fontosabb izmokat fejleszteni. Ehhez heti négy súlyzós edzést tervezek, plusz heti 4-5 kardiot, amihez beszereztünk egy szobakerékpárt is.
Az új heti rend terve:
hétfő - kardio (30 min)
kedd - has, bicepsz, tricepsz (cca 60 min)
szerda - kardio (30 min)
csütörtök - has, mell, váll, hát (cca 60 min)
péntek - kardio (30 min)
szombat - has, bicepsz, tricepsz (cca 60 min) + kardio (30 min)
vasárnap - has, mell, váll, hát (cca 60 min)
Sajnos van némi kockázat abban, hogy minden napra tevezek edzést. Ha későn érek haza, főleg a súlyzós edzések láthatják "kárát". Még gondolkodom rajta, hogy reggelre tegyem a kardiot, és így azokon a napokon tudok tovább maradni melóban, ha szükséges. Egyelőre azonban a kardio regenerálódási ideje viszonylag hosszú, így 4.40-kor kéne kelnem, hogy a fél óra kardio meglegyen. Asszem, ezt még meggondolom. :)
UPDATE - 2010.03.06
az elmúlt három hét tapasztalatai alapján átalakított terv:
hétfő - kardio
kedd - has / tricepsz / bicepsz / váll
szerda - kardio
csütörtök - has / mell / váll / bicepsz
péntek - kardio
szombat - has / mell / váll / tricepsz / bicepsz
vasárnap - kardio
Átlagos fogyasztás - 1500 kcal
Tömeg - 85-87 kg között ingadozik
Nem emlékszem, mikor láttam ennyi havat.
Minimum 40 cm esett a hétvégén. Lapátolás után méteres hó áll a kertben, és asszony jóvoltából Gerzson, a hóember is a teraszon áll. A buxusok immár teljesen elmerültek a hóban, a kerti csapoknak csak a felső 20 centije kandikál ki a lepel alól. Már fűszerér' se érdemes kimenni, mer' megtalálni se egyszerű a fűszernövényeket.
A psziché nem egyedülálló, nem értelmezhető önmagában. Az értékelést a környezet végzi, még akkor is, ha a kapott jelekből az én mond ítéletet. Úgy is mondhatnám: az én relatív.
Valaki egyszer azt mondta, hogy az én hátamon fát lehet hasogatni. Nos, ez persze csak bizonyos korlátok között igaz, mert a felgyülemlett feszültség egyszer áttöri a gátat, és elszabadul. No de milyen alapon nem "tűrök" én a környezetemtől, ha tőlem is alapvetően nem keveset kell tűrnie a körülöttem élőknek? Mert bizony ez utóbbi nagyon is igaz. Persze, tisztában vagyok saját hátrányos tulajdonságaimmal (remélem), de ez sajna nem mindig elegendő. Hiába próbálok megtenni mindent, ami emberileg lehetséges, vannak dolgok, amin nem tudok változtatni. Dolgok, amitől bár a környezet szenved, engem rombolnak. Dolgok, amiket nem lehet feldolgozni, csak eltakarni. Azt is csak átmenetileg.
Sokszor úgy érzem, vesztésre állok saját magammal szemben.
Egyszer ki kellene mondani, hátha segít.
Kellemetlen. Tudom.
hosszú évek után most szilárdan 100kg alatti értékeket mutat a mérleg.
cél a 90kg, de nem akarok türelmetlen lenni, jövő tavaszra kell csak elérni.
az biztos, hogy sokkal könnyebb vagyok saját magamnak.
updt:
megjegyzés: mivel este mérem, némi bizonytalanság van a dologban, de a tendencia a lényeg.
2009.12.22 - 93 kg
2009.12.26 - 96,5 kg
2009.12.30 - 92 kg
2010.01.05 - 95 kg
2010.01.22 - 92 kg
2010.01.30 - 91 kg
2010.02.10 - 89 kg
2010.02.20 - 88 kg
Mégsem olyan könnyű ez a váltás, mint ahogy gondoltam. Mostmár legalább azt el lehet mondani, hogy mindenki beleegyezett az új felállásba, de ez még nem az, mint ami tervben volt.
Mindegy, igyekszem kihozni belőle, amit lehet. Titkon azt remélem, hogy egy év múlva meglesz a türelem gyümölcse.
Jövő héten összeköltözés az új csapattal, aztán meglátjuk.
Mindenesetre ma lett hivatalos a váltás. Nem volt különösebb meglepetés, mer' már mindenki tudta, csak eddig nem beszéltünk róla. Most lehet ezt is.
Belegondolni is nehéz, hogy 7 és fél évet töltöttem a jelenlegi helyemen.
2002. május 18 - 2009. november 1.
Nos, pár hete már fura hangok jönnek a cirkóból, de tegnap el is szállt.
Reggel kihívtam a szerelőt. Fél kettőkor érkezett (a szombati hívásért ezúton is kérek elnézést, és fejezem ki hálámat a szombat délután feláldozásáért). Tíz perc alatt szétkapta a cirkót, és már épp ment volna, mikor megkérdeztem, hogy "...és akkor most lesz melegvíz?" Erre mondá, persze, teszteljük azér' le. No, nem lett. Az eredmény: valszeg a szivattyú néha "kihagy", azaz bizonyos állásban nem indul. Ekkor nem érkezik víz a fűtőtérbe, ami nyilván pillanatok alatt felhevül. Innen két lehetőség van: Ha a felmelegedett gőz elég gyorsan ad egy löketet a rotornak, az tovább-billen, és beindul. Ha viszont nem elég gyors a reakció, akkor a felhevült csövön lévő mikrokapcsolós érzékelő kiold, és lehet szétszedni a cuccot visszapöckölni a kapcsolót.
Mivel azonban csak minden 10-20ik alkalommal reprodukálható a jelenség, abban maradtunk, hogy hétfő reggel szólok, hogy volt-e leállás vagy sem. Első esetben garanciális csere, második esetben még várunk.
Én már csak azt remélem, hogy nem kell túl gyakran szétszednem a cirkót ma-holnap.
updt - 2010.01.30 : 2-3 hete járt itt a szerelő újra, most az az álláspontja, hogy a vezérlés "ment ki". ha valóban ez a hiba, feltehetőleg a sok kicsi áramkimaradás okozza. egyelőre bírja, ha már nem lesz használható kicseréltetem. a szerelő szerint cca 50k huf az új vezérlő, persze nem garanciális, mer' méér is lenne...
Diéta, ehh. Napi 1500 kcal, amit most kezdek nagyon kevésnek érezni. Szept 1 volt a kezdés, és nagyon inspirál, hogy már tényleg érzem az eredményt. Az övemre kelletgy új lyuk. :)
Nos, nagyon úgy tűnik, hogy sikerül a váltás. Szerencsés pillanatban, jó pozícióból dobbantás, és már csak a nagyvezír bólogatása van hátra. No nem szerény személyem áthelyezéséhez kell bólintania, hanem az új szervezeti egység létrejöttéhez.
Mindenesetre állítólag a jövő héten kiderül, széna- vagy szalma. Van még kis vita a mit viszek, mi marad kérdésben, de ezek már részletek inkább, kis főnök már kis pont ahhoz, hogy megállítsa a gyorsvonatot.
Arra inkább vagyok kiváncsi, hogy mi vár "odaát".
Mindenesetre azt remélem, hogy az új vezetéssel sokkal jobban megértjük egymást, mint a régivel.
Tavaly kezdtem gondolkodni valami változáson a munkámat illetően. Nem mintha nem szeretném, nem mintha nem találnám érdekesnek, de egyre kevésbé találom a helyem. Nehezen jövök ki a főnökömmel is. Bizonyos dolgokban nagyon jól megértjük egymást, máskor meg agylobot kapok attól, hogy nem a lényegről beszélünk, hanem valami egész másról, miközben mindketten tudjuk, miről van szó. Ilyenkor az az érzésem, hogy hülyélnek nézzük egymást, és emiatt raboljuk egymás idejét.
A helyem is egyre kevésbé találom - lásd mint fenn. Az az érzésem, hogy a munkám immár túlnyomó részét nem a közvetlen szakterület, hanem a teljes cég érdekében végzem. Pillanatnyilag két projekttel foglalkozom időm cca 70%-ában, a többi marad a napi teendőknek, és a szakterületi elfoglaltságoknak (cca fele-fele arányban). Mindhatnánk, hogy a projektek eredményeit is használja a szűkebb terület, de igazából arról van szó, hogy sokkal szélesebb kör igényeire "lövünk". Ez van.
Idén 80 szem termett. A tavalyi 5 után ez egész soknak tűnik, bár tény, hogy ebből még nem fogunk jóllakni.
Reménykedünk benne, hogy regenerálódik a fa a törés után.
updt: A fa túlélte, de a vázágakat le kellett metszeni. Mindenesetre szépen megindltak az alvórügyek.
Úgy döntöttem, az épülettel, kerttel, ház körüli teendőkkel kapcsolatos írásoknak új naplót indítok. Ennek nagy előnye, hogy egy helyen minden meglesz, amit elvégeztünk a ház körül, ráadásul képekkel, adatokkal, amikre sok év múlva is lehet szükség. Ha majd egyszer jó vóna tudni, hol vannak vezetékek, csövek, neadjisten hol, kinél csináltattunk valamit, az ott leszen egybegyűjtve. Emiatt mostantól emitt ilyen jellegű írások nem lesznek.
Az új blog címe: otthon-uzem.blogspot.com
Múlt hétvégén már dolgozgattam kicsit a kertben, de igazán most indult a tavaszi kerti szezon. A múlt heti program a fűgereblyézés első köre volt, némi ásással kiegészítve. Volt is némi izomláz utána. Tegnap és ma a gereblyézés befejezése, sok-sok ásás, valamint a sziklakert átépítése, bővítése következett. Holnap veszek geotextilt, hogy a sziklakertre dobott fű ne gyűjjék ki, ledöngölöm a földet, meg még jön rá egy jó tíz centi föld hátulról, rá a geotextil, arra meg a sziklák, a növények meg némi mulcs. A szegélykó már megvan, csak azt nem tudom, a terasz felőli "sort" is kirakjam-e, hogy ne jöjjön fel hozzánk. Még eldől.
A jövő hétre még feladat lesz a kerekek cseréje (két ótó plusz az egyiken az egyik gumit javítani is kell), ablakok tisztítása, az első fűnyírás, az öntöző "központjának" cseréje, teszt, javítás, ahol szükséges, meg a többi szeéglykő lerakása.
Hja, ki köll hívni a fűtésszerelőt éves felülvizsgálatra, de az nem nagy meló, csak sokba kerül.
Hirtelen ennyi jut eszembe, de még bővítem, ha kiderül valami. :-)
Igaz, hogy fáj a csuklóm, holnapra a derekam is fog, és egész nap a marha hidegbe' vótam kinn, de nagyon jó végre a levegőn lenni, a napon dolgozni.
Szóval az idei idényt hivatalosan is megnyitottá nyilvánítom.
Mostanában rákaptam, hogy hétvégente főzőcskézek. Egyrészt szeretnék némi segítséget nyújtani odahaza, ha már a takarításban, hólapátolásban nem tudok, másrészt viszont szeretném levezetni azokat az energiáimat, amelyeket nyáron a kerti melóval, ásással, fűnyírással, gazolással, és hasonlókkal vezetek le. Ráadásul most a hó miatt egyébként is be vagyok zárva, így idehaza kell valami olyan tevékenységet találni, amivel valami "hasznosat" tudok tenni.
Mindenesetre itthon nagyon támogatólag állnak ehhez a mostani hóbortomhoz, még a múltkor jól elcseszett barackos pulyka is elfogyott (na jó, végülis ízre nem vót rossz, csak a látvány hagyott némi kívánnivalót maga után, meg a barack főtt túl).
Ma pl. borscs van, amiről őszintén szólva gőzöm nincs, milyennek kellene lennie, mer' sose nem ettem, de végülis egy erős cékla-ízesítésű zöldséges húsleves lett, ami nekem ehetőnek tűnik. Hozzá orosz hússaláta (hogy megmaradjanak a szlávos ízek), ami szerintem jó lett azon kívül, hogy még mindig túl "férfias" darabkákat vágok a hozzávalókból, a többiek nem tudják egy falatra lenyelni a krumplit meg a tojást. Ezen még fejleszteni kell.
Nagyon várom már a nyarat, amikor lehet majd grillezni vagy bográcsozni a kertben. Múltkor nagyon jónak tűnő grill-recepteket néztem ki, és nyáron már lesznek friss zöldségek is, nem csak az üvegházi, mint télen.
Szóval: nyamm.
Az átlagos dalszövegei ... hmm ... mai szemel nézve némileg butácskák. De az a néhány, ami nem, az egész egyszerűen az örökérvényű kategória. Sok-sok sdalszöveg közt akkora telitalálatok vannak, amiket egyszerűen nem tudok kiverni a fejemből.
Tudom, ezek egy része más előadók dalai, de akkor is: ezeket a dalokat anno még tényleg összerakták.
Ez a klasszikus példák egyike, és az egyik legnagyob kedvencem:
I just can't help believin'
When she smiles up soft and gentle
With a trace of misty morning
And the promise of tomorrow in her eyes
I just can't help believin'
When she's lying close beside me
And my heart beats with the rhythm of her sighs
This time the girl is gonna stay
This time the girl is gonna stay
For more than just a day
Oh, I just can't help believin'
When she slips her hand in my hand
And it feels so small and helpless
As my fingers fold around it like a glove
I just can't help believin'
When she's whispering her magic
And her tears are shining honey sweet with love
This time the girl is gonna stay
This time the girl is gonna stay
For more than just a day
For more than just a day
"13 hosszú évig éltünk együtt, egymás mellett. Sokszor segített rajtam: megnyugtatott a sötét, fájdalmas időszakokban, enyhítette a várakozás nehéz perceit, segített kiszellőztetni a fejem, ha már fájt a benne kavargó gondolatoktól. Barátokat is köszönhetek neki, sok vidám percet, szakmai kapcsolatokat. Most mégis megkönnyebbültem, hogy véget vetettem a kapcsolatnak, amely életem több, mint harmadán keresztül árnyékként követett. Egyik percről a másikra ért véget. Tudtam, hogy máshogy nem tudok lemondani róla, és bár nem vet rám jó fényt, mégis az a helyzet, hogy kényszer szülte a szakítást. Nem érdekel, legalább tisztában vagyok vele, mennyire megnehezíti az életem, ha nem akarok vele lenni. Ez erősíti az ellenállásomat – remélem.
Nap, mint nap találkozunk, de az nem zavar, ha másokkal látom vagy érzem az illatát. Nap, mint nap eszembe jut, néhány óránként. Nem is maga a nikotin, inkább a mozdulat, az élethelyzet, ami nemrég még megfeneklett gondolat-vitorlásaimat volt hivatott tovább- és tovább-lökdösni. A nyugalom, ami kibillent az egész napos hajtás fáradságából. A cigi percei alatti megnyugvás helyén keletkezett lyukakra még nem találtam megfelelő pótlást. Idővel, talán.
Állítólag a harmadik-negyedik hónap táján van a második hullámvölgy, amikor a legtöbben szoknak vissza. Nem állítom, hogy nem fogok, de az biztos, hogy nem akarok. Érzem, ahogy tisztul a szervezetem, ahogy eltűnnek a napi másfél doboz nyilvánvaló jelei. Élvezem, hogy megszűnőben a függés, bár tisztában vagyok vele, hogy soha nem fog teljesen megszűnni. Egész életemben egyetlen (haj)szál fog elválasztani tőle. Nekem ez a természetem: a függésre való hajlam együtt született velem, és továbbra is kísér(t).
Egy hét híján három hónapja múlt, hogy a karácsonyt követő napon elszívtam az utolsót. Nincs kerek fordulónap. Csak eszembe jutott."
A fentit az időmegjelölés alapján 2007 márciusában, 17. környékén írhattam. A hivatkozott karácsony 2006-ban volt. Most találtam meg a gépen.
Így működik a magyar közigazgatás. Befogjuk a dolgozók száját azzal, hogy garantáljuk, hogy nem lehet senkit kirúgni. Emiatt azonban éppen csak annyit fizetünk, amiből éhen lehet halni. Ez a mentalitás nyilván vonzza az egyéb szemetet: elnézzük, ha a dolgozó nem dolgozik, elnézzük, ha fusizik, netel, akármit csinál munkaidőben, de kirúgni nem fogjuk. Ez azonban megszűntetni a differenciálás lehetőségét is: a ki nem rúgható, emiatt ellustuló, egyre kevésbé motivált és kevésbé hozzáértő állomány kolonccá válik azok nyakán, akiket ösztönözni kellene a szakmai önfejlesztésre, hogy előre is vigyék a szervezetet. Csakhogy ezeket nem lehet ösztönözni, mert nincs rá pénz, mivel a gyengéket sem lehet kirúgni, hiszen garantáltuk a munkahelyet.
Ez egy ördögi kör, mocsár, amely magába húz mindenkit.
Ha jobban belegondolok, ugyanez a logikája a mai magyar "szociális érzékenység"-nek: ha nem hagyjuk, hogy a teljesítmény elnyerje jutalmát, mert mindenből egyre többet elvonunk, azaz ha mindegy, hogy henyéléssel vagy emberfeletti munkával vagy magas kockázatvállalással juttatjuk ugyanabba a helyzetbe az emberek 70-80%-át, akkor ne várjunk többet a középszerű, szürke tömegtől elvárhatónál.
Sajnos a hazai elvonások magas szintje csupán erre az "éppen éhen lehet halni" színvonalhoz elég, ami kegyetlen valóságában mutatja meg az állami gazdálkodás hatékonytalanságát. A sok-sok marok között elvesznek a terheket cipelők érdekei, s az állam öncéllá válik, önmagát akarja eltartani az ország helyett.
Szomorú, hogy a magyar politika nem képes kitörni ebből a logikai körből.
Nem könnyű elveszíteni valakit. Főleg nem könnyű közeli családtagot elveszíteni. Főleg nem könnyű úgy elveszíteni valakit, hogy az a saját döntése. Főleg nem könnyű úgy elveszíteni közeli családtagot, hogy meg sem hallgat. Egy pillanatig sem öröm, hogy én voltam az utolsó.
Fura az élet: az ő hibáiból tanultam a magam hibáiról a legtöbbet. A botlásai építettek, az ő életének hibáit kerültem, mióta saját tudatom van. Ez volt az utolsó azt hiszem, bár nem értem, miért kellett, hogy így történjen.
Sajnálom, ami történt, mert tudom, hogy szenved, de nem tud megbocsátani magának. Harcban áll a világgal, bár már végképp nincs miért, nincs kiért. A benne dolgozó önutálat elérte, hogy ne legyen. Mások megbocsátanának, de ő magának nem tud, soha nem is tudott, mióta ismerem.
Ha megtehetném, megtenném, de nem tudok neked saját magad helyett megbocsátani.
Ha hagytad volna, előttem már sokan mások is megbocsátottak volna.
A megbocsátás a legnagyobb áldás.
Vannak az életben (legalábbis az enyémben bizonyosan) olyan hangulati változások, amelyek vissza-visszatérnek. A konkrét helyzet, a kiváltó ok(ok) változnak, de a hangulat, az általános közérzet egy sajátos hullámmozgást ír le: a bizonytalanság, az összecsapó hullámok, az "ebből elég volt" érzései váltogatják egymást a (sokszor határtalan) boldogsággal, az eufóriával. Persze ez utóbbiak jóval katartikusabb élmények, de a hullámvölgyek, habár egyenként nem annyira emlékezetesek, legalább annyira személyiségformálóak, mint a hullámhegyek. A mélypontokon próbálok meg változtatni az általános hozzáállásomon, finomhangolni a reakcióimat - már pedig erre nagy szükség tud lenni.
A mostani hullámvölgynek jövő héten várható a vége, mivel azok a történések, amik kiváltották a mélypont felé vezető feszültséget, ezen és a következő héten történnek. Mindenesetre a mostani egy különösen mély hullám, ami tulajdonképp érthető is az Álmos érkezése miatti különösen magas hullámhegy után.
Mindenesetre annyit meg kell jegyeznem, hogy az ezt követő bejegyzéshez (Lost) ennek nem sok köze van, a ciklusok megfigyelése független ettől az egyedi akciótól.
November eljövetelével elérkeztek az útfelújítási munkálatok is. Kis hazánkban az a szokás, hogy az önkormányzat a maga fennhatóságának és felelősségének teljes tudatában elhatározza, melyik utakat fogják felújítani, valamint az ütemezést is eldöntik. Valamiért a felújítások november elejére ütemezése dívik minálunk (valaki tudja, miért?), ami önmagában még nem lenne probléma, csakhogy ez társul azzal az aprósággal, hogy az önkormányzatok egymással a minimális kommunikációt sem képesek fenntartani (ez egyébként jellemző minden, a magyar közigazgatásban részt vevő hivatalra).
A fentiek következményeként
a) a tavalyi őszt végig a b@szom agy dugóban üldögéltem végig hol az M3-ason, hol a Váci, hol a Rákos úton, mivel bár mindhárom felénk - Fót felé - vezet, természetesen egyszerre építették vagy bővítették mindhárom útvonalat (M3-M0 csomópont, ill. Szentmihályi út és Váci út felújítása)
b) két hete a lányom bölcsijébe (Veresegyháza irányába) kizárólag a felújítás alatt álló Fót-Csomád szakaszon, vagy a (ki gondolná?) szintén felújítás alatt álló Mogyoródon keresztül lehet eljutni.
Nem látom be, miért nem lehet ezeket a felújításokat az év elején egyeztetni, neadjisten figyelembe venni a szomszédoknál zajló hasonló munkálatokat.
Nem vagyok kibékülve a hazai államigazgatási és egyéb hivatalos szervek működésével. A fenti cím alatt ilyen irányú tapasztalataimról leszen szó.
Gyermek érkezik.
Mint egy korábbi bejegyzésből kiderült, két hete született fiunk. A rutin szerint először vissza köll szerezni anyjuk papírjait a ded irataival együtt. Ez viszonylag egyszerűnek hangzik, csakhogy ehhez a XI. kerületi önkormányzatnak mintegy két hétre volt szüksége, amibe beleértendő az a 3-4 munkanap is, ami a hibásan kiadott születési anyakönyvi kivonat javításához ("nahát, tényleg nem az van rajta. akkor visszaküldjük, jó?") kellett. Rögtön leszögezem: mindenki hibázhat, semmi bajom a "kézzel", amely kitöltötte a papírt vagy rovatot. Ehelyett azt gondolom, fokozott figyelemmel kellene lennie az állami gépezetnek akkor, amikor hiteles, visszaélésre alkalmas okmányt állít ki. Ennek talán legegyszerűbb módja, ha érvényesül a "négy szem" elve, azaz Mancika után, aki kitöltötte a cuccot, Marika néni is ránéz a kész okmányra, hogy a mellékelt iratokkal egyező adatokat tartalmaz. Ehhez azonban a főnöknek kell(ene) kiadnia a munkát, vagy ellenőrizni annak minőségét, megfelelő visszajelzések alapján megfelelő visszamérési pontokat keresni, hogy tényleg az elvárt minőségben készült-e el a munka. Úgy tűnik, ilyen mechanizmusok nem működnek, ez pedig ránk, a "szolgáltatások" igénybe vevőire ró többlet-terhet, így mi viseljük a közszféra szervezetlenségének minden hátrányát. Ez bizonyos esetekben (pl. amikor várni kell fél-egy órát) viszonylag alacsony költségekkel jár, máskor viszont jelentős többlet-ráfordítást eredményez, mint jelen esetben, amikor két felesleges utat spórolhatott volna meg Fót-Tétényi út viszonylatban (cca 40 kilométer oda, és még egyszer annyi vissza) a megfelelő ellenőrzés.
Hja, és az előző szülés alkalmával a lányunk nevét sikerült ugyanabban a hivatalban elírni.
