Vannak az életben (legalábbis az enyémben bizonyosan) olyan hangulati változások, amelyek vissza-visszatérnek. A konkrét helyzet, a kiváltó ok(ok) változnak, de a hangulat, az általános közérzet egy sajátos hullámmozgást ír le: a bizonytalanság, az összecsapó hullámok, az "ebből elég volt" érzései váltogatják egymást a (sokszor határtalan) boldogsággal, az eufóriával. Persze ez utóbbiak jóval katartikusabb élmények, de a hullámvölgyek, habár egyenként nem annyira emlékezetesek, legalább annyira személyiségformálóak, mint a hullámhegyek. A mélypontokon próbálok meg változtatni az általános hozzáállásomon, finomhangolni a reakcióimat - már pedig erre nagy szükség tud lenni.
A mostani hullámvölgynek jövő héten várható a vége, mivel azok a történések, amik kiváltották a mélypont felé vezető feszültséget, ezen és a következő héten történnek. Mindenesetre a mostani egy különösen mély hullám, ami tulajdonképp érthető is az Álmos érkezése miatti különösen magas hullámhegy után.
Mindenesetre annyit meg kell jegyeznem, hogy az ezt követő bejegyzéshez (Lost) ennek nem sok köze van, a ciklusok megfigyelése független ettől az egyedi akciótól.
