Nem vagyok kibékülve a hazai államigazgatási és egyéb hivatalos szervek működésével. A fenti cím alatt ilyen irányú tapasztalataimról leszen szó.
Gyermek érkezik.
Mint egy korábbi bejegyzésből kiderült, két hete született fiunk. A rutin szerint először vissza köll szerezni anyjuk papírjait a ded irataival együtt. Ez viszonylag egyszerűnek hangzik, csakhogy ehhez a XI. kerületi önkormányzatnak mintegy két hétre volt szüksége, amibe beleértendő az a 3-4 munkanap is, ami a hibásan kiadott születési anyakönyvi kivonat javításához ("nahát, tényleg nem az van rajta. akkor visszaküldjük, jó?") kellett. Rögtön leszögezem: mindenki hibázhat, semmi bajom a "kézzel", amely kitöltötte a papírt vagy rovatot. Ehelyett azt gondolom, fokozott figyelemmel kellene lennie az állami gépezetnek akkor, amikor hiteles, visszaélésre alkalmas okmányt állít ki. Ennek talán legegyszerűbb módja, ha érvényesül a "négy szem" elve, azaz Mancika után, aki kitöltötte a cuccot, Marika néni is ránéz a kész okmányra, hogy a mellékelt iratokkal egyező adatokat tartalmaz. Ehhez azonban a főnöknek kell(ene) kiadnia a munkát, vagy ellenőrizni annak minőségét, megfelelő visszajelzések alapján megfelelő visszamérési pontokat keresni, hogy tényleg az elvárt minőségben készült-e el a munka. Úgy tűnik, ilyen mechanizmusok nem működnek, ez pedig ránk, a "szolgáltatások" igénybe vevőire ró többlet-terhet, így mi viseljük a közszféra szervezetlenségének minden hátrányát. Ez bizonyos esetekben (pl. amikor várni kell fél-egy órát) viszonylag alacsony költségekkel jár, máskor viszont jelentős többlet-ráfordítást eredményez, mint jelen esetben, amikor két felesleges utat spórolhatott volna meg Fót-Tétényi út viszonylatban (cca 40 kilométer oda, és még egyszer annyi vissza) a megfelelő ellenőrzés.
Hja, és az előző szülés alkalmával a lányunk nevét sikerült ugyanabban a hivatalban elírni.
