Mit csinál a naív ügyfél, ha problémája akad, amihez nem ért? Megkeres egy szakembert, mondaná már meg, mibe fáj a megoldás. Mire oda jutottunk, hogy kijött a kertépítő felmérni a terepet, már némi utánanézésen túl voltam, és végignéztem két szomszédnál is a rendszer kiépítését, és bár hallomásból voltak infoim a kiépítés költségeiről, mégis a szívemhez kaptam, mikor elhangzott a cca 500 k HUF-os ajánlat. Némi telefonos értekezés után kiderült, hogy a durván 350k nettó anyagárat tartalmazó rendszer árát illetően nem fogunk tudni zöld ágra vergődni, így köszönettel lemondtam a kivitelezés kiszervezéséről, és nekigyűrkőztem amolyan minden-mindegy alapon.
A tervezés menete (nagy vonalakban) a következő:
(1) kimérjük a vízforrás vízhozamát 3-3.5 bar mellett. A tényleges, azaz a fogyasztókon megjelenő hozam ettől valószínűleg eltérő lesz, mivel egyrészt a csőben áramló folyadék a cső hosszával egyenes arányban lassul, másrészt jelentősen befolyásolja a nyomásviszonyokat, ha a vízforrás nincs teljesen egy szintben a fogyasztókkal. Mindkét korrekció elvégzéséhez találhatók táblázatok a neten is (egy későbbi részben linkelek). Ha a kert nem túl nagy (azaz néhánytíz méter hosszt feltételezünk legnagyobb csővezetéknek, akkor 20%-os hozamcsökkenéssel már némi felültervezés is benne van a korrekcióban. Ezzel bár ront(hat)unk a költséghatékonyságon, ez a romlás jó eséllyel nem lesz jelentős. A forráshoz közelebbi körökön bőven elég 10% levonás. Ezen a ponton valószínűleg minden szakember felhördülne, hogy mekkora hiba "hasraütésre" becsülni, de kis távolságon (<100 m), kis szintkülönbségek mellett (<1-2 m) nincs jelentős súrlódási veszteség, illetve ennek hatását ellensúlyozhatja az esetleges vízhozam-ingadozás. Felültervezés mindenképp javallott, egyrészt a már említett hozam-ingadozások miatt, másrészt a nem tervezett hatásokat figyelembe veendő (pl. szerelvények, ill. a cső ívei miatti nyomásesés-többletek).
(2) Méretarányos vázlatrajzot készítünk, amelyen bejelölgetjük, hol kellene legyenek az öntözőfejek. Két fő szempontot kell figyelembe venni: (a) minél egyenletesebb vízkijuttatást valósítsunk meg, és (b) lehetőség szerint tartsuk az anyagköltséget minél alacsonyabban
Az (a) ponthoz annyit, hogy hüvelykujj-szabályként a "legyen minden sarokban öntözőfej", valamint az "egy fejet minimum 2 másik locsoljon" elvek alkalmazandók, de az sem mindegy, hogy az öntözendő terület mekkora részei kapnak közvetlen napot, és mekkora részei árnyékosak. Utóbbiakra lehet kicsit "lazábban" tervezni.
A (b) pont esetében figyeljünk rá, hogy ne válasszunk olyan fejeket, amelyek fogyasztása meghaladja a vízforrás hozamát (persze tekintettel a szükséges korrekciókra), és soha ne használjunk különböző típusú fejeket egy körön!
Miután megvannak a fejek helyei, (3) azokból olyan csoportokat (köröket) alakítunk ki, amelyek egy időben képesek működni (azaz az összfogyasztás nem haladja meg a forrás hozamát). Ha kisebb fogyasztású fejeket használunk, kevesebb csőre lesz szükség, de ezek a fúvókák várhatóan könnyebben el is tömődnek, ami növeli a fenntartás költésgeit. A mostanság divatos MPR fúvókáknak is éppen ez a hátránya.
Egyenletesebb az öntözés, ha nem egyetlen "vonalat", hanem magába visszazárt kört alakú fővezetéket tervezünk. Nyilván ebben az esetben több csőre, és sokkal több földmunkára lesz szükség.
Foly. köv.
